Zebrapinty
Elterjedés: Belső-Ausztrália, a Cape York-félsziget és Tasmánia kivételével; 2 alfaja ismert: P. g. guttata és P. g. castanotis (Timor szigete).</P><p>Élőhely: erdőségek, szavannák, mindig vízközelben.</p><p>Fészekalj: 3-6 fehér tojás.</p><p>Kotlási idő: 14 nap, mindkét nem kotlik.</p><p>Kirepülési idő: 21-24 nap; 10 hetes korban már szaporodó képes.</p><p>Átlagos élettartam: 8 év.</p><p>A nemek megkülönböztetése: tojó: halványabb piros csőr; hím: csíkos melltájék, narancssárga pofafolt, gesztenyebarna oldal.</p><p>Fiatal egyedek: mint a tojó; a szem alatti függőleges fekete csík hiányzik, feketés csőr.</p><p>Méret: 10-11 cm.</p><p>A legismertebb Ausztráliai díszpinty. Hangja, mint a játéksíp. Igénytelen, kezdőknek is kiváló. Megfelelően nagy kalitkában több párt is tarthatunk (soha ne kettőt), de a párok számánál mindig több fészekodút helyezzük el benne, különben civakodás lesz a vége. Könnyen költésre bírható. a háziasított madarak egész évben költenek, de évente legfeljebb 2-3 költést engedélyezzünk. A fészekodú ajánlott mérete 15x15x10 cm, az egyik oldal felső részén végig húzódó 5 cm-es réssel. A kalitka teteje alá akasszuk fel, nehogy kedvenceink az odú tetejére rakjanak fészket. Fészekanyagként fűszálakat és szénát használnak fel, a kész fészket tollakkal bélelik ki. Egy pár szaporításáshoz 120x45x50 cm-es kalitka szükséges.<br />A fiókákat különítsük el a szülőktől, amint önállóvá váltak, különben folyton a fészekodúban lebzselnek, és zavarják a felnőtt madarakat.</p><p>Színvátozatok: Dr. Carl Russ 19. századi német tenyésztő már találkozott néhány színváltozattal, de nem tulajdonított nekik jelentőséget és nem próbálta ezeket célzott tenyésztéssel fenntartani. Folyamatosan jegyeznek újabb és újabb mutációkat, jelenleg (2004) kb. 50-ről tudunk (M. M. Vriends). A fehér színváltozat volt a legelső, A. J. Woods Sydneyben tenyésztette ki, 1921-ben 3 fiókát nevelt fel egy vegyes röptetőben. Később egy másik Sydneyi madárbarátnak, H. Lyonsnak is sikerült fehér zebrapintyet létrehoznia. A tarka mutáció alapszíne szürke, az evező tollak fehérek, a testet 25-50 %-ban szürke foltok borítják. A bézs-tarka hasonlít a tarkára, de a foltok nem szürkék, hanem bézs színűek. A részleges fehér madár teste fehér, oldala gesztenyebarna, melltájéka halványan csíkozott.</p><p>Étrend: mint a japán sirálykapinty esetében. Imádja a zöldeleséget, emellett évelő perjéket és más pázsitfűvek magjait is biztosítsunk számára.</p><P>